Vegyszerálló műanyagok

A fémekkel szemben a műanyagok legnagyobb előnyei közé tartozik a kémiai kompatibilitás, a kémiai ellenállás és a korrózióállóság. A megfelelő polimercsalád kiválasztása után a legnehezebb környezeti körülményekkel szembeni ellenállás is elérhető anélkül, hogy további védőintézkedésekre, például felületkezelésre, festésre vagy katódvédelemre lenne szükség. Termékportfóliónkban speciális saválló műanyagok, erősen lúgos közegeknek (beleértve a forró vizet és a gőzt) ellenálló polimerek és oldószerálló műanyagok találhatók. A felhasználók kiválaszthatják a különböző végfelhasználási célú alkalmazásokhoz alkalmas, speciális vegyszerálló műanyagokat is.

Az alábbi táblázatok a pH-határértékeket és anyagkategóriákat mutatják be, amelyek általános útmutatóként szolgálnak a műanyagok vegyi ellenállóságához, és jelzik, hogy a különböző termékcsaládok hol használhatók szobahőmérsékleten, mechanikai terhelés nélküli körülmények között.

*Az üvegszállal erősített típusok a töltetlen típusokhoz képest szemmel láthatóan alacsonyabb ellenállást mutatnak az erős lúgokkal szemben.
**A PVDF érzékenyen reagál a forró lúgokkal való érintkezésre, mechanikai igénybevétel esetén feszültségrepedés léphet fel. Az expozíciós határértékek pH 12 és 40° C, egyiket sem szabad túllépni.

A "vegyszerállóság" kifejezést általában az anyagnak a vegyi anyagokkal szembeni ellenállására használják.

A legtöbb esetben az elégtelen kémiai ellenállást az anyag duzzadása vagy lágyulása jelzi, ami a mechanikai tulajdonságok és az általános használhatóság csökkenéséhez vezethet. A közeg molekulái a polimerláncok közötti térbe diffundálnak, és szétnyomják őket. Mivel a legtöbb diffúziós folyamat hőmérsékletfüggő, a kémiai ellenállásra vonatkozó előírásokat mindig a vizsgálati feltételekben meghatározott hőmérsékletek fényében kell figyelembe venni. A felhasználóknak különösen óvatosnak kell lenniük, ha amorf hőre lágyuló polimereket használnak vegyszerekkel együtt, mivel ez feszültség okozta repedésekhez és az alkatrészek meghibásodásához vezethet. A mechanikai terhelés hatására mikrorepedések alakulhatnak ki és végül nagykiterjedésű repedéshez vezethetnek.

  • Sem a víz, sem a vízben oldott szervetlen anyagok, például savak, lúgok és sók nem támadják meg jelentős mértékben a hőre lágyuló műanyagokat. Kivételt képeznek e tekintetben a PVDF jelenlétében bizonyos koncentrációjú és hőmérsékletű lúgok, amelyeknél feszültség okozta repedések keletkeznek, valamint az oxidáló közegek, amelyek a PP és PE anyagokban ilyen típusú repedéseket okozhatnak. A vegyi anyagokkal való érintkezés során esetlegesen megjelenő színváltozások jelezhetik a műanyag kémiai ellenállásának változását.
  • A szerves közegek hatása a hőre lágyuló műanyagokra más, mint a szervetleneké. A szerves vegyi anyagok és a hőre lágyuló műanyagok molekulaláncai kölcsönhatásba léphetnek egymással. Ez azt jelenti, hogy a valódi oldódási jelek mellett (például metilén-klorid és PVC esetében) nagyon gyakran előfordulhat duzzadás is. A duzzadás (a molekulaláncok közötti távolságok megnövekedése) a szilárd test térfogatának és alakjának megváltozása folyadékok, gőzök vagy gázok hatására.
    A bizonyos oldószerek a polimerláncokat beburkolhatják. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a duzzadás feszültségeket okoz a hosszváltozások miatt, azonban az ilyen típusú duzzadások többsége szárítással később megszüntethető. 
  • Vegyi anyagok keverékei esetében általában nem lehet megbízhatóan megjósolni, hogy a hőre lágyuló műanyagot éri-e vegyi hatás, mivel sok esetben ismeretlen másodlagos hatások lépnek fel. Ha például tömény sósavat 3:1 arányban salétromsavval keverünk, királyvíz keletkezik, amely az egyik legagresszívabb közeg. Ilyen esetben csak a PVDF használható hosszú távon és csak 20°C-on, annak ellenére, hogy számos hőre lágyuló műanyag kémiailag ellenálló külön-külön az egyes komponensekkel szemben. 
A vegyi kompatibilitás vizsgálatának legfontosabb kritériumai a hőmérséklet, a kémiai koncentráció, az expozíciós idő és a mechanikai terhelés. A következő táblázat a különböző műanyagok különböző vegyszerekkel szembeni ellenállását mutatja. Az erre vonatkozó szabványos vizsgálatokat a DIN 50014 szabványos környezetben, 23 °C/50 % relatív páratartalom mellett végezték el.

Ezeket az információkat jelenlegi ismereteink szerint adjuk meg, és célja, hogy adatokat szolgáltassunk termékeinkről és azok alkalmazásáról. Nem célja tehát, hogy jogilag kötelező érvényű biztosítékot vagy garanciát nyújtson termékeink kémiai ellenállására vagy egy adott alkalmazáshoz való alkalmasságára vonatkozóan. A meglévő ipari tulajdonjogokat be kell tartani.
 
Ha ellenőrizni szeretné anyagaink ellenállását az élelmiszeriparban, az orvostudományban vagy a gyógyszeriparban használt gyakori tisztítási vagy sterilizálási módszerekkel szemben, kattintson ide:
Vegyszerálló műanyagok
Kétség esetén, ha a kívánt közegek, kémiai koncentrációk vagy hőmérsékletek nem szerepelnek a listában, vagy ha keverékekről van szó, erősen javasoljuk az egyedi tesztelést az esetleges váratlan kölcsönhatások felmérése céljából.