Azokban az alkalmazásokban, ahol a műanyag alkatrészeket úgy tervezték, hogy ellenálljanak a terhelésnek, a polimerek mechanikai tulajdonságai különösen fontos szerepet játszanak. Az alapvető mechanikai anyagjellemzők közé tartoznak:
Az ilyen tulajdonságok szabványosított vizsgálati módszerekkel vizsgálhatók és összehasonlíthatók a különböző termékek között. A műanyagok szakító tulajdonságai (pl. szakítószilárdság és merevség) például a DIN EN ISO 527 szerint határozhatók meg. Ebből a célból a szakítóvizsgálat során rövid ideig tartó, egyirányú terhelést alkalmaznak. Az ilyen vizsgálat során az anyag viselkedésétől függően meghatározható lehetséges eredményeket és tipikus értékeket a következő ábra foglalja össze:
Az Ensinger minden félkész termékünk mechanikai tulajdonságait teszteli. Ezeket az információkat a szabványos műszaki termékadatlapjainkon találja meg. Ezek az információk lehetővé teszik a felhasználók számára a különböző műszaki anyagok fizikai tulajdonságainak közvetlen és megbízható összehasonlítását.
A felhasználóknak figyelembe kell venniük, hogy amikor Ensinger értékeit más forrásokból származó értékekkel hasonlítják össze, látszólag eltérő eredmények jelenhetnek meg. Ez valószínűleg az eltérő vizsgálati módszereknek, sebességeknek és próbatesteknek tudható be. A különbség abból adódhat, hogy a hőre lágyuló anyagokról rendelkezésre álló publikált szakirodalom nagy része fröccsöntött mintákat vesz alapul, míg az Ensinger adatlapjain szereplő adatok extrudált mintákból megmunkált próbatesteknek mért értékek. A kristályossági szint és a szálak orientációja különbözik az extrudált és a fröccsöntött anyagok között, ami jelentős eltéréseket eredményez az értékekben.
A műanyag hajlítószilárdsága és szakítószilárdsága a két leggyakrabban használt érték az anyagok összehasonlítására. Az Ensinger nagy szakítószilárdságú műanyag termékei közé tartoznak:
Az extrudált anyagokhoz adott szénszál- és üvegszál-erősítés általában javítja a szakító- és hajlítószilárdságot, de a hatás korlátozottabb, mint a fröccsöntött mintáknál.
Nyomószilárdság [MPa]
A hőre lágyuló műanyagok ütésállóságát Charpy vagy Izod ütésvizsgálattal mérik. Egy kis téglalap alakú rúdra nagy sebességgel ráütnek egy ingával, és mérik a minta törése közben elnyelt energiát. Minél nagyobb az érték, annál jobb az ütésállóság. A nagy ütésállóságú műanyagok esetében, ahol az ilyen minták nem törnek el, és így nem kapunk használható értéket, a vizsgálatot megismétlik a mintán kialakított bevágással, hogy információt kapjunk e súlyosabb körülmények között.
Golyóbenyomódásos keménység [MPa]
