A méretstabilitás a polimerek azon képességére utal, hogy változó környezeti feltételek mellett is képesek megtartani méretüket. Ennek eredményeképpen a méretstabil műanyag alacsony vízfelvételt és alacsony hőtágulást mutat.
A mérettartó műanyagok közé tartoznak például az olyan polimerek, mint a PEEK, PPS, PSU, PPSU, PEI és PET.
A nedvességfelvétel (más néven vízfelvétel) egy anyag azon képessége, hogy nedvességet szívjon fel a környezetéből. A műanyagok korlátozott mértékben szívják fel a vizet. A nedvességfelvétel mértéke a műanyag típusától és a környezeti körülményektől, például a hőmérséklettől, a páratartalomtól és az érintkezési időtől függ.
A nedvességfelvétel következtében nemcsak a méretek változhatnak, hanem az anyag tulajdonságai, például a mechanikai szilárdság, az elektromos vezetőképesség és a dielektromos veszteségi tényező is módosulhatnak.
Az egyetlen olyan polimer, amelynek vízfelvétele nulla, a PTFE. A nagyon alacsony vízfelvételű műanyagok közé tartoznak az olyan polimerek, mint a PEEK, PPS, PSU, PPSU, PEI, PVDF, PET, PPE, PP és PE. Alacsony vízfelvételt mutat továbbá a POM, PA12, PC és ABS.
A poliamidokat (nejlonok) általában nagyobb vízfelvétel jellemzi, mint más műszaki műanyagokat. A kész alkatrészekben ez méretváltozásokhoz, a szilárdság csökkenéséhez és az elektromos szigetelési tulajdonságok megváltozásához vezet.
A lineáris hőtágulási együttható megadja az anyag hosszváltozásának mértékét a növekvő vagy csökkenő hőmérséklet hatására. Kémiai szerkezetükből adódóan a műanyagok általában lényegesen nagyobb lineáris hőtágulási együtthatót mutatnak, mint a fémek. Ezt a jellemzőt figyelembe kell venni az alábbi esetekben:
A műanyagok lineáris hőtágulási együtthatója jelentősen csökkenthető erősítő szálak hozzáadásával. Hasonló értékeket lehet elérni például az alumíniumé.
Az alacsony hőtágulású és vízfelvételű, ezért méretstabil műanyagok közé tartoznak a következők:
